A sikabonyi szőlőskertben

A szövetkezet a környező cégek és vállalatokhoz képest nemcsak az átlagon felüli bérezéssel tűnt ki, hanem az emberarcú hozzáállásával is...

De hogy is volt ez pontosan, Dunaszerdahelyi szövetkezet, aminek Hodosban volt a központja?

Az etető hajnalban kelt, a fejőnő a jószág szerint alakította napjait. Kétkezi munka, kérges tenyér, valóban annyira szégyellnivaló lenne a múlt?

Pár év telt el azóta, hogy a rendszerváltás hatására az EFSZ-ek átalakultak, és elhagyva az „egységes” jelzőt, szimplán földműves és mezőgazdasági szövetkezetekké váltak.

„Csend legyen gyerekek, alszik a kenyér, nem szabad felkelteni! – ebből már tudták a kölykök, hogy aznap már nem esznek semmit.”

Kicsit frusztrál, hogy ismét olyasvalamibe vágtam a fejszémet, amiről korábban egyáltalán, vagy csak kevesek írtak...