Bemutatkoznék

„A foci nekem a kikapcsolódást jelenti, az örömet, a szenvedélyt.”

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL Riportsorozatunk mai epizódjában a Mátyusföldre látogatunk el. Az éppen kerek jubileumát ünneplő Szekeres Róbert – aki a DAC népes peredi légióját erősíti – már több mint negyven éve sárga-kék drukker. Annak idején…

„A DAC az első olyan klub lett az életemben, amiről úgy gondoltam, hogy az életemet is odaadnám érte.”

„Hatalmas ereje van a dunaszerdahelyi közegnek, nem véletlenül mondják a Kárpát-medencében Dunaszerdahelyre, hogy egyfajta megtartó ereje van.”

„Örömömre szolgál, hogy „reklámozhatom” a DAC-ot.”

A klubszeretet a családban generációról generációra száll, a nagymamája és a nagypapája is DAC-szurkoló.

„Kritizáltam, ha valaki csúfította a magyar nyelvet és elhatárolódtam a vulgarizmustól. Legyen az a stadionban, vagy éppen a közönségi oldalakon.”

A bérletet is a sor szélére kérték, hogy ha felpattannak a székből, legyen helyük ünnepelni a góloknál.

„Manapság, aki nem is jár meccsre, azt is büszkeséggel tölti el, hogy az én városomban, Dunaszerdahelyen van ez a csapat.”

A futball csak 1910 után honosodott meg a városban, de rendes pálya még nem volt, ahol rúghatták volna a bőrt.