Bemutatkoznék

„Lementünk a sok nép közé, ott lehetett kiabálni, kiadtam a gőzt magamból – hát így szerettem meg a DAC-ot.”

Néha az egyik csoport heccelte a másikat, ez is csak hozzátett a hangulathoz...

Azt mondja, néha saját magán is meglepődik, mennyire magával ragadta a DAC-os szenvedély.

Tizenöt évesen körzővel kitetováltatta a kezére, hogy DAC – igaz, picit már kifakult, de még mindig olvasható!

A szurkolók megtanulták, hogy az ilyen utazásoknak is van egyfajta kultúrája, lehet a buszban bulizni, énekelni, de van egy határ, amit nem lépünk át.

DAC-szurkolókról szóló sorozatunkban egy csallóközi lányt és egy székely fiút mutatunk be.

Az Észak II. lakótelepen laktak, a szülei bár nem értették a nyelvet, viszont lent a gyerekek között törvényszerű volt, hogy megtanult magyarul.

Élete első DAC-mérkőzését 1989-ben látta Pozsonyban, nem éppen szokványos módon, egy idegenbeli találkozón ismerkedett meg személyesen is a dunaszerdahelyi focival.

„Hétvégén kell egy hely, ahol kitombolhatod magad, ahol jól érzed magad, és persze nem utolsósorban megéled a magyarságod.”

Roberto DAC-szurkolókat bemutató sorozata.