Cinemax

A Morbiusszal a Sony és a Marvel egy újabb legendás szuperhőst vezet be abba az univerzumba, amely Pókember környezetét sűríti. 

A film egy önreflektív kalandvígjáték, a műfaj csacsiságait domborítja.

A Matt Reeves által alkalmazott értelmezés jóval közelebb áll Christopher Nolan csodás darabjaihoz, mint bármely másikhoz. 

Aki Wes Craven 25 évvel ezelőtti klasszikusán nőtt fel, annak kikerekedhetett a szeme.

Bárki megmondhatja, aki megtekinti a Ridley Scott-féle Gucci-házat a moziban, Dunaszerdahelyen a januári nyitás óta ezekben a napokban is vetítik.

Könnyen elképzelhető, hogy az a kérdőjel felkiáltójelre vált, miután az ember beül a filmre.

Anderson saját történetével és forgatókönyvével az újságírásnak kíván emléket állítani, kidomborítani annak társadalmi felelősségét és a vele járó attrakciókat.

Edgar Wrightnak számos kultfilmet köszönhetünk, számos zsánert fogalmazott már át a saját szavaival, hangszerelt át a saját kottája szerint.

Az Örökkévalókkal a Marvel végérvényesen bevezet(ne) minket a szuperhősdömpingjének negyedik fázisába.

Denis Villeneuve valószínűleg az a rendező, akinél megfelelőbbet pillanatnyilag keresve se találnánk arra, hogy feldolgozza Frank Herbert sci-fi eposzát.