Dunaszerdahely

A közelgő NFG-s esemény apropóján a Leporelo-főnökkel, Milossal beszélgettem.

Dunaszerdahelyi vasútállomás, nyolcvanas évek, reggel hat óra. Még öt perc és elindul a vonat Pozsonyba.

Dunaszerdahelyi vasútállomás, nyolcvanas évek, reggel hat óra. Még öt perc és elindul a vonat Pozsonyba.

A szerdahelyi raptestvérek egy hatalmas videóval készülnek, ami elmondásuk szerint az eddigi legjobb lesz mind közül!

Minigolfpálya, mellette a kellemes Golf nyári terasz. Itt kezdődött egy történet, amelyet három sportbolond élt át.

Dunaszerdahely, kilencvenes évek. Megérteni az sem tudja, aki átélte, nem még az, aki erről a korszakról csak hallomásból értesült…

A fiatal generációnak, amelynek nem kis része megtanulta az öregektől azt, hogy a pénz, a státusz, a hatalom szentesít mindent?

A héten már annyi mindent lehetett olvasni, például azt, hogy ne zabáljon a magyar ember kebabot, és ha a nevét esetleg János Tőrömlőkömnek regisztrálta a fészbukon, akkor tessék azt kérem megfordítani!

Egy régebbi cikkben már írtam, hogy hetente megállok reggelizni a Baranyai üzlet étkezdéjében, ahol klasszikus menüt kínálnak.

Nem nagyon szerettem a szeveriek ellen játszani, mert olyan kapusuk volt, hogy aszfalt nem aszfalt, eldobta magát, és fogott, mint a zöldfesték.