Editorial

Látjuk-e, hogy merre ballagunk, vagy orrunkat leszegve mindössze azt radarozzuk, nehogy belelépjünk egy kutyakakiba?

Pillanatok alatt próbáljuk leszűrni a másikról, hogy kicsoda. Se zsír, se hús, csak a partra vetett csontok.

Nem a privát, nemzeti romantikus történelmünk teszi majd gazdagabbá a gyereket, hanem az, hogy saját anyanyelvén másokét is megérti.

Gennyedző szörnyetegként szennyezzük a környezetet.

Szeretteidtől nem elvárni kell, hogy a nemükhöz mellékelt „használati utasításnak” megfeleljenek...

„Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda.” (Feldmár András)