Editorial

Nyugi, pár hét és itt van a Kánaán, naptejben leszel fürösztve, és (könnyező)pálmalevelek legyezik majd az arcodba a falusi kavicsgödör-riviérák útszéli porát. De jó lesz!

Demokráciában a polgár azért hangos, mert megteheti, és nem azért marad csendben, mert félnie kell a hatósági következménytől, hanem mert bölcs, illemtudó vagy tapintatos.

Ha nem csökkentjük a szakadékot, ami most ember és ember közt tátong, megérkezünk a fasizmusba.

Szögezzük le, én háborúban menekült lennék, nem honvéd. De semennyire sem tudom sem lenézni, sem őrültnek tartani vagy megvetni azt, aki egy agresszor ellen fegyverrel védi a hazáját.

Alapvetően rossz tulajdonságunk, hogy nem a gyógyírt keressük problémák esetén, hanem a bűnbakot.

Mi, Szlovákiaként olyannak érezhetjük magunkat ebben az egészben, mint mondjuk egy néző a 17. sorból, mindeközben viszont ott sorakozunk a táblán, és még csak nem is a gyalogok között.

Mit tennél, ha kapnál egy levelet, melyben azt írnák: a következő hónapokban baleset fog érni, vigyázz magadra!

Pont 10 éve, hogy megálmodtunk egy független, szórakoztató, politikamentes, csallóközi magazint, és azt hiszem, az álmunkat sikerült valóra váltanunk. 

Nem tudom, ki az, akinek ez fenntartások nélkül, közvetlenül, általánosan és érdek nélkül tetszik.

Remélem, már elegen vagyunk ahhoz, hogy ne térjen vissza az az állapot, ami itt 2018 tavasza előtt volt. Vagy ami a tavalyi tavasz előtt volt. Vagy ami az idei tavasz előtt volt.