Élet

A testem minden megszorító intézkedésnél, szabadságát csorbító döntésnél felkiált és azt mondja, hogy ne...

A boldogság és boldogtalanság között csak egy nagyon vékony és könnyen áthidalható határvonal van.

Másoknak sértés, nekem öröm. Ilyenek számomra azok az emberek, akik kendőzetlenül megmondják a maguk valóját.

Persze nem az a kéretlen fajta, ami után mindkét fél feszeng, az is, aki kapja és az is, aki adja, hanem az a fajta, amelyik valóban egy örök bölcsesség.

Nyugi, pár hét és itt van a Kánaán, naptejben leszel fürösztve, és (könnyező)pálmalevelek legyezik majd az arcodba a falusi kavicsgödör-riviérák útszéli porát. De jó lesz!

Széthúzunk. Bántjuk egymást. S a legrosszabb, hogy vannak, akik még erre bíztatnak is.

Helló nyár! Jó, hogy itt vagy és figyelsz. Éjjel, nappal. Kint is, bent is.

A nyíló virág az tiszta öröm, egy ereje teljében levő fiatal pedig maga a derű. Illetve csak lehetne. Mert nem az.

Azt biztosan tudom, hogy már az az egy bántó, ártó gondolat is sok, mert nyomot hagy a szíven, a lelken, és a testen is.

Miért nincs rendes férfi, csak rendes ember? Nagyon egyszerű, úgy, ahogy nincs rendes nő sem, csak rendes ember.