Háború

A józan észnek tavaly is helyt kellett állnia, és rohadtul nem volt könnyű dolga. Ehhez próbáltam én is hozzátenni a magamét. Íme, egy kis válogatás mindebből.

Tüntettek a „szobafogságomért”, azt skandálva, hogy hagyjam abba a nyafogást és béküljek ki a „szüleimmel”.

Meddig tartjuk még elfordítva a fejünket és teszünk úgy, mintha rajtunk kívül más nem is létezne?

Az interjúban kiderül, hogy milyen volt az, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, hogyan élte meg ezt egy fiatal lány.

Ha már alig maradt a holokausztnak túlélője, aki mesélhetne róla, és ezért utódaikra marad az emlékek őrzése, mihez kezdjünk a mával, amikor már az sem elég, ha a szomszédban zajló eseményeket az azt megtapasztalók mesélik el?!

Azt a „medvét” éltetik, aki már sokadszorra döntötte nyomorba a közelmúltban ezt a régiót (1848, 1945, '56, '68), a "felszabadítás" után pedig pöffeszkedett rajtunk még évtizedekig. 

Ha nem csökkentjük a szakadékot, ami most ember és ember közt tátong, megérkezünk a fasizmusba.

A történelem a szemünk előtt zajlik, mi pedig megkértünk egy szakembert, egy történészt, Patrik Dubovskýt, hogy segítsen nekünk eligazodni.

Pénz küldésére az önkormányzaton keresztül, egy transzparens számlára történő átutalással van lehetőség.