Hangfal

Abból még baj nem volt, ha egy egy rappert valami alaposan felbosszant, mielőtt nekifogna a dalírásnak. Kendrick Lamar esetében ez 2024-ben ez a valami, vagy inkább valaki Drake volt.

Robert Smithék megöregedtek, de ez elől nem is próbálnak erőltetetten menekülni. Hangzásuk időtálló, nem idejétmúlt, és jelen albumon is felismerhetők azok a vonalak és ívek, melyek akár a 80-as vagy 90-es évekbeli lemezeiket.

A török-barbadosi szülők gyermekeként immár Londonban született, brit énekesnő körülbelül 45 percet kér az életünkből, hogy meséljen a visszafordíthatatlan időről, a döntéseink súlyáról. 

Az patinás NME magazin már öt éve előrejelezte, hogy a Fontaines D.C. esetében nemcsak a post punk vágányának pöpec új előadójával van dolgunk, hanem úgy általában, stílusokon átívelő és azok fölött álló egyéniségekkel.

Scott Hansen lépten nyomon emlékeztet a nagy elődre, a Boards of Canadára, ugyanakkor nem másolja azt.

Jamie Smith Romy Madley Crofttal és Oliver Simmel annyira harmonikus triót alkot, hogy a The XX kezdetei óta nem engedik el egymás kezét, és már mindhármuk belekezdett a szólókarrierbe is. Jamie vitte egyelőre a legtöbbre.

Nick Cave ateistaként kezdett el fia halála után templomba járni és ez is nyomot hagyott az alkotásain.

Sabrina Carpenter már legalább 10-15 éve szerepel, a 2024-es év viszont brutális áttörést jelentett számára, amivel az év legfontosabb popelőadói közé sorolták. 

Berwyn úgy jellemzi magát, mint aki 50%-ban vízből és 50%-ban zenéből áll.

Joe Goddard az elmúlt 25 év egyik legkreatívabb és legprogresszívebb zeneszerzője, akiről egyébként alig tudni valamit.