Kietlen, posztapokaliptikus, rideg és távolságtartó, kilátástalan, helyenként félelmetes az az atmoszféra, amit a brit rap egyik friss avantgárd alakja produkál az IDM-grime-alapokkal megküldött szerzeményeiben.
St. Vincent, vagyis Annie Clark egy emberbőrbe bújt kaméleon, aki néha olyan, mint Björk, máskor David Bowie, vagy épp Beth Gibbons a Portisheadből, esetleg Karin Dreijer (Fever Ray, The Knife).
Yaya Bey-re a legnagyobb hatást édesapja, a leginkább a 90-es évek első felében alkotó és ismert Ayub Bey (Grand Daddy I. U.) gyakorolta, illetve az ő közel két évvel ezelőtti halála.
A Childish Gambino művésznéven mintegy 15 éve alkotó Donald Glover idén két megjelenéssel is gazdagította repertoárját. Időrendben az első, az Atavista a 2020-as karanténalbumának feljavított verziója.
Nem olyan nehéz körülírni, mi teszi olyan sikeressé őt, hiszen a 90-es évek eurodiszkójában való elmerülés, azoknak a hangzásoknak a felelevenítése, modernebb köntösbe való átültetése gyakorlatilag generációkat köt össze.