Annak ellenére, hogy a könyv nincs A föld alatti vasút és A Nickel-fiúk szintjén (a tökéletességet ugye nagyon nehéz megismételni), még mindig egy fantasztikus regény.
Gyurkovics Tamás harmadik regénye több dologban hasonlít az előzőekre. Egyrészt abban, hogy valós események szolgáltatták az alapját, és írását kiterjedt kutatómunka előzte meg.
Most látszik a legélesebben, hogy a klímaváltozással nem pusztán ijesztgetnek bennünket, hanem az igenis belenyúl a mindennapjainkba. Ezért – sajnos – nem is lehetne aktuálisabb a vers.
Kíváncsiak vagytok, kik azok az írók, akik a legtöbb könyvet tették le az asztalra? Vagy, hogy mely alkoholos italokat preferálták a világirodalom legnagyobbjai? Akkor tartsatok velünk!
Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Valamiképp ezt igyekeztem megragadni a következő pár sorban.
„(…) ez egy szar történet, ez már az elején elárulja a tragikus csúcspontokat” – olvassuk Szentesi Éva regényének tizennegyedik oldalán, de már akkor sem hisszük el. Addigra ugyanis bőven beszippant minket a szöveg a maga egyszerű, őszinte…
A tinédzserkori útkeresés gyötrelmeitől kezdve, a szülői szerep gyakorlásáig, számos útvesztőn át juthatunk el a valódi önelfogadásig. Az összefüggések mélyebb megértésében akár a napló- vagy versírás is segítő eszköz lehet.