Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna. Ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni.
A költő ajkai verseket suttognak arról, ami volt, van és lesz. Egyszerű, de mély szavai mindenkiről szólnak: gazdag és szegény, férfi és nő, gyermek és felnőtt.
Bödőcs Tibor munkásságát kifejezetten nagyra tartom, standupjain nem egyszer könnyesre nevetem magam. A Mulat a manézst azonban, bevallom, képtelen voltam végigolvasni.
Lássunk most egy kortárs, netes románcot, amely épp olyan gyorsan indul el, amilyen gyorsan véget is ér, tényleges tartalom, mélység, jelentőség nélkül.
A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól.