Családos történetek – mondja az alcím, és valóban azok is, bennük az elbeszélő gyerekkorától vezet az ív addig, míg maga is szülővé nem válik élete derekán.
Az alábbi verssel egy olyan festményt idézek meg, amelyet valószínűleg mindannyian láttunk már – ha nem is élőben, de legalábbis képeslapon, fényképen, nyomatokon.
Dolly Alderton regénye egy színtiszta és tagadhatatlan kortárs modern regény. Egyszerű, humoros, jelen időben írt prózájával megpróbálja feltárni Andy (és Jen) pszichéjét.
Fridának az életútja is kimondottan festői volt. Testileg nem egyszer törött össze, hihetetlen akaraterejével mégis képes volt talpra állni. Versem ihletője az ő Törött oszlop című festménye.
Elmélkedünk arról, hogy vajon koppintás-e Kasivai Hiszasi A Kamogava-kifőzde című novellagyűjteménye. Nádasdy Ádám Az ember tragédiája átirata kapcsán pedig elmerengünk afelől, hogy mennyiben van létjogosultsága a prózai fordításoknak.
Ami kifejezetten jellemző ezekre a novellákra, az a finom árnyalatok érzékeltetése, és a melankolikus hangulat mellett egyfajta szándékolt, és jól adagolt homályosság.
Amikor „fast fashion“ terméket veszünk, azt a világot építjük, amelyben gyerekmunkások ülnek az örökké zakatoló varrógépek mellett. Erről írtam az alábbi verset.