Jegyzet

Nyugodt szombat délután. Katika hozzám sompolyog. A tekintete egyértelműen elárulja, hogy valamit akar...

Olvasom is az egyik ismerősöm bejegyzését, hogy valami „élelmes” szarka kilopta a pénztárcáját a táskájából, amiben a szilveszteri jegyek és 100 euró volt.

Szeretem az ünnepeket, de ebben az időszakban a privát listámon a kedvenc napom a január elseje.

Akkor már egy ütést kapott az agyam. Előttem volt a második... és a harmadik.

Kinézek az ablakon, és látom a tisztaság színét, amely a világon minden szemetet szép fehérré varázsol, és egy időre eltakar. Meghitt békés időszak ez!

A csomagok kibontása gyorsan ment, és az elkövetkező napok semmittevése az ünnepek fényében telt el.

Köszönöm, hogy nehéz, de egyben boldog és beteljesült álmaimmal teli szép évvel ajándékozott meg az a bizonyos Ő fentről.

„Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda.” (Feldmár András)

Nincs messze az igazságtól az, aki szerint a legszebb karácsonyi ünnepeket a gyerekkorunkban éljük át, és akkor, amikor már van saját gyerkőcünk.

A választások előtt megígérik, hogy az ég mindig kék marad, és a fű tavasszal kizöldell, a választópolgár meg elhiszi, mert hát ez még mindig megtörtént, mióta világ a világ.