Költőtoll

Gondoltunk egyet, és megidéztük mi is versírói karrierünk hajnalát, és visszautaztunk a saját tinikorunkba.

Az érdekelt, ahogy a háború embertelenségével az emberre hat: ott, ahol a harcok épp folynak, és itt, a viszonylagos biztonságban, miközben ez a két pont vészesen közel van egymáshoz.   

Mégis hogyan maradhatnánk erősek, védelmezők, vigasztalók, ha éppen minden összedőlni látszik?

Február végén kirobbant az orosz-ukrán katonai konfliktus. Áprilisi verseink erre a témára reflektálnak.

Intenzív emlékképek hatják át a verset. Olvassátok szeretettel, remélem, tetszeni fog, és a hatására nosztalgiáztok ti is egy picit.

Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak.

A pusztuló természet láttán érzett szorongás szülte a Költőtoll rovatunk legfrissebb verseit.

A környezetszennyezést korunk egyik óriási kihívásának tartom – a fogyasztói társadalom ugyanis lassan önnön szemetébe fullad bele.

Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát.