Egy nyári, kocsmakertben ülős, tervezgetős brainstorming alkalmával merült fel először Keri meg köztem, hogy arról is kéne majd verset írni, hogy milyen nőnek lenni.
Milyenek is vagyunk mi, nők? Nyilván ezerfélék, ezerféle élethelyzetben. Mégis vannak olyan közös tapasztalatok, melyek sokunknak ismerősnek tetszhetnek.
Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat.
Van két szöveg, mely az én szívemnek nagyon kedves. Az egyik egy dalszöveg. Lovasi András hangján hallom a fejemben... A másik szöveg Závada Péter bemutatkozó kötetének legelső verse, a Boldog óra.
A Boldog óra mindkettőnk számára fontos szöveg. Amikor kitaláltuk, mi lenne, ha egy már létező versre reagálhatnánk, szinte magától értetődően esett rá a választásunk.