Költőtoll

Örök kedvencem Romhányi József és Örkény István is – ez utóbbi szerző „örökségét” próbálom most megidézni az alábbi rövid novellával.

A júliusi KöltőToll rovatban, tőlünk szokatlan módon, nem verseket, hanem két rövid novellát, egypercest olvashattok.

Az alábbi verssel egy olyan festményt idézek meg, amelyet valószínűleg mindannyian láttunk már – ha nem is élőben, de legalábbis képeslapon, fényképen, nyomatokon.

Fridának az életútja is kimondottan festői volt. Testileg nem egyszer törött össze, hihetetlen akaraterejével mégis képes volt talpra állni. Versem ihletője az ő Törött oszlop című festménye.

Úgy döntöttünk, ezúttal hagyjuk, hogy a képzőművészet irányítsa tollunkat egy újabb izgalmas Költőtoll-kihívás keretében!

Amikor „fast fashion“ terméket veszünk, azt a világot építjük, amelyben gyerekmunkások ülnek az örökké zakatoló varrógépek mellett. Erről írtam az alábbi verset.

Próbáljuk valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk, hogy ennek az a legjobb módja, ha veszünk még valamit.

A ma megvásárolt dolgok árát a jövőben majd többszörösen is megfizetjük. A problémának én is része vagyok, ahogy csaknem mindannyian. Erre reflektálnak az e havi versek.

Az alábbi szövegben egy elképzelt céget, propagandagépezetet ábrázolok, ahol busás fizetség fejében gyorsan törhetünk a választási listák élére.