Költőtoll

A novemberi Költőtoll témája a szépség és a szépségideál kérdésköre, amelyet igyekeztünk a lehető legalaposabban körüljárni.

Az írás során határozott célom volt a társadalmi érzékenyítés, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy másik ember milyen lelki vívódásokat él át naponta.

Még mindig tabunak számít a lelki eredetű panaszaink felemlegetése. Épp emiatt tematizáltuk ezt a küzdelmet októberi verseinkben - merthogy igenis fontos erről beszélni, írni, párbeszédet indítani.

Október 10. már több mint 30 éve a lelki egészség világnapja. Mivel ezt mi is kifejezetten fontosnak tartjuk, októberi verseink ennek jegyében születtek.

Álljon itt a „Végszó“ c. versem minden olyan, zátonyra futott kapcsolat mementójaként, amelyre évekkel később is, nehéz szívvel emlékszünk vissza.

Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Jöhetnek a szakítós számok, a szomorú versek … Itt is van mindjárt kettő!

Amikor felmerült, hogy a következő verseinket egy állat ihlesse, tulajdonképpen nem is kellett gondolkodnom azon, hogy melyiket is válasszam.

A következő verset egy különösen titokzatos külsejű macskaféléről írtam, próbáltam megragadni az éjjeli prédaejtés pillanatait.

Az állatvilág képviselői ihlették aktuális verseinket. A hangvétel ezúttal komolyabbra sikerült, próbáltuk választott „totemállataink“ tulajdonságait művészi szempontból megközelíteni.