Költőtoll

Legújabb epizódunk költeményeit egy-egy olyan, popkultúrához tartozó alkotás ihlette, amelyet egészen bizonyosan mindenki ismer.

Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna. Ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni.

2017-ben volt szerencsém ellátogatni Izraelbe. Az ország gyönyörű, kalandokban, látnivalókban nem volt hiány. Visszatérek még, ez egészen biztos.

Rovatunkban ezúttal gondolatban - versben melegebb éghajlatra utazunk, hogy elmúlt nyaralásaink emlékénél sütkérezzünk egy kicsit.

A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól.

Lássuk, hogyan értékeljük a közösségi oldalak befolyását, azok minden szépségével és csúfságával együtt!

Őszinte leszek: azt hittem, könnyebb lesz verset írni a kisebbségi magyarság témájában. Aztán eszembe jutott egy régi emlék, tisztán, nyilvánvalóan, mint egy villámcsapás...

Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a mindennapokban, satöbbi. Pedig egy kisebbség tagjának lenni…

December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni.