Költőtoll

Az alábbi vers egy reggeli ébredés képeit próbálja megragadni, a nosztalgikus utóíz nem a véletlen műve.

Egy fesztivál a felszabadultság ünnepe, szóval ezt a hangulatot igyekeztünk megörökíteni aktuális költeményeinkkel.

Az alábbi versben egy különösen kedves tanítómra emlékszem vissza, aki tudtán kívül, egy életre belém plántálta az irodalom és a versek szeretét.

Amiben talán mind egyet tudunk érteni, az az, hogy a tanár az iskola lelke. Nekik szól az alábbi pár sor.

Legyen a júniusi Költőtoll tisztelgés a tanítók előtt – mi ezt a két verset nyújtjuk át nekik, a képzeletbeli piros szegfű helyett.

Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Aki hasonló cipőben jár, tudja, miről beszélek.

Felolvasni is ér, sőt, a szereplőket akár le is rajzolhatjátok, ha nagyon tetszett a történet. Hogyan képzelitek el Ti, a kívánságboltot?

Fogadjátok szeretettel a legkisebbeknek szánt sorainkat, esetleg olvassátok el nekik e verseket lefekvés előtt! 

Nem is olyan  könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni.

A vershez egy alteregót is alkottam, fogadjátok szeretettel és legalább akkora jókedvvel, mint amivel készült.