Költőtoll

Lássuk, hogyan értékeljük a közösségi oldalak befolyását, azok minden szépségével és csúfságával együtt!

Őszinte leszek: azt hittem, könnyebb lesz verset írni a kisebbségi magyarság témájában. Aztán eszembe jutott egy régi emlék, tisztán, nyilvánvalóan, mint egy villámcsapás...

Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a mindennapokban, satöbbi. Pedig egy kisebbség tagjának lenni…

December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni.

Képzeletben újra bebarangolom a helyszíneket, és a hangulatot a szokásosnál is romantikusabbra, nosztalgikusabbra veszem.

Rovatunk legújabb verse erről a városról, ehhez a városhoz szól, és mindenkihez, akiben benne lakik.

A magyar főváros mindkettőnk számára fontos fordulópontot, időszakos lakhelyet, a nagy álmok beteljesülésének földrajzi helyét jelenti.

Eljött az ősz, annak is az a része, amikor az ember kénytelen bekuckózni, hiszen kinn szürkeség, köd és eső... Bevallom őszintén, a színes levelek és vigyorgó töklámpások ellenére sem ez az én évszakom. Lehangol a hideg, a félhomály, a…

Egy tipikusan októberi képet vázoltam fel ebben a versben. Minden úgy jó, ahogy éppen van.

Ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!