Költőtoll

A magyar főváros mindkettőnk számára fontos fordulópontot, időszakos lakhelyet, a nagy álmok beteljesülésének földrajzi helyét jelenti.

Eljött az ősz, annak is az a része, amikor az ember kénytelen bekuckózni, hiszen kinn szürkeség, köd és eső... Bevallom őszintén, a színes levelek és vigyorgó töklámpások ellenére sem ez az én évszakom. Lehangol a hideg, a félhomály, a…

Egy tipikusan októberi képet vázoltam fel ebben a versben. Minden úgy jó, ahogy éppen van.

Ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!

Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt...

Nem titkolom, nekem egyik legkedvesebb versem Shakespeare LXXV. szonettje, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhettünk meg.

Verses rovatunkban ezúttal igazi kihívás elé állítottuk magunkat. Elhatároztuk, hogy egy vers átiratát kíséreljük meg elkészíteni.

Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól.

A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen kedvesség elegye.

Nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint hogy gyermekverset írunk. Lássuk, hogy sikerült ez a rendhagyó kísérlet!