A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen kedvesség elegye.
Az élet elválaszthatatlan a haláltól, csakúgy, mint a boldogság a keserűségtől, és az ellenpólusok gyakran egymás tükrében válnak csak igazán láthatóvá, érthetővé, érzékelhetővé.
Elhatároztuk, hogy megidézzük a tinikori zsengék szellemét. Mit mondjak? Nem is olyan könnyű rossz verset írni úgy, hogy azért közben elég jó is legyen.