Kovács Andrea

Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Jöhetnek a szakítós számok, a szomorú versek … Itt is van mindjárt kettő!

A következő verset egy különösen titokzatos külsejű macskaféléről írtam, próbáltam megragadni az éjjeli prédaejtés pillanatait.

Az állatvilág képviselői ihlették aktuális verseinket. A hangvétel ezúttal komolyabbra sikerült, próbáltuk választott „totemállataink“ tulajdonságait művészi szempontból megközelíteni.

Az alábbi vers egy reggeli ébredés képeit próbálja megragadni, a nosztalgikus utóíz nem a véletlen műve.

Egy fesztivál a felszabadultság ünnepe, szóval ezt a hangulatot igyekeztünk megörökíteni aktuális költeményeinkkel.

Az alábbi versben egy különösen kedves tanítómra emlékszem vissza, aki tudtán kívül, egy életre belém plántálta az irodalom és a versek szeretét.

Legyen a júniusi Költőtoll tisztelgés a tanítók előtt – mi ezt a két verset nyújtjuk át nekik, a képzeletbeli piros szegfű helyett.

Felolvasni is ér, sőt, a szereplőket akár le is rajzolhatjátok, ha nagyon tetszett a történet. Hogyan képzelitek el Ti, a kívánságboltot?

Fogadjátok szeretettel a legkisebbeknek szánt sorainkat, esetleg olvassátok el nekik e verseket lefekvés előtt! 

A vershez egy alteregót is alkottam, fogadjátok szeretettel és legalább akkora jókedvvel, mint amivel készült.