Kovács Andrea

Egy tipikusan októberi képet vázoltam fel ebben a versben. Minden úgy jó, ahogy éppen van.

Ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!

Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt...

Verses rovatunkban ezúttal igazi kihívás elé állítottuk magunkat. Elhatároztuk, hogy egy vers átiratát kíséreljük meg elkészíteni.

A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen kedvesség elegye.

Nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint hogy gyermekverset írunk. Lássuk, hogy sikerült ez a rendhagyó kísérlet!

E havi verseinknek egy olyan témát választottunk, mely tulajdonképpen laza, ám sokféleképp értelmezhető, így termékenyen megmozgatja a fantáziát.

Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza.

Lássuk, mi mindent jelent kettőnk számára a legmelegebb, és egyben leginkább várt évszak, ami a végtelen szabadság lehetőségével kecsegtet.

Amikor az ember lánya elkezd verseket írni, három dolog minden bizonnyal jellemző rá.