Kovács Andrea

Őszinte leszek: azt hittem, könnyebb lesz verset írni a kisebbségi magyarság témájában. Aztán eszembe jutott egy régi emlék, tisztán, nyilvánvalóan, mint egy villámcsapás...

December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni.

Képzeletben újra bebarangolom a helyszíneket, és a hangulatot a szokásosnál is romantikusabbra, nosztalgikusabbra veszem.

A magyar főváros mindkettőnk számára fontos fordulópontot, időszakos lakhelyet, a nagy álmok beteljesülésének földrajzi helyét jelenti.

Egy tipikusan októberi képet vázoltam fel ebben a versben. Minden úgy jó, ahogy éppen van.

Ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!

Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt...

Verses rovatunkban ezúttal igazi kihívás elé állítottuk magunkat. Elhatároztuk, hogy egy vers átiratát kíséreljük meg elkészíteni.

A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen kedvesség elegye.