Listával a kézben

A gyerekeink folyton a ringlófa alatti potyogásban viháncolnak. Talán meg is kóstolnák, ha rájuk nem szólna az ember.

Eddig nem engedték, most mi nem engedhetjük meg magunknak.

Zsúfolt utcácskákról van szó, de amikor a parkolás egyébként is kényes téma a városban, a lakosság talán joggal bosszankodik.

Talán a fagyi abban az időben picit mást is jelentett egyszerű nyalánkságnál, a fagyi volt maga a jutalom, ha szót fogadtál.

Nekem csupán az infláció árnyékában való időzítéssel van gondom, na de ez legyen az én problémám.

Akadnak dolgok, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak, ilyen például, hogy lejárt szavatosságú termékeket árusítsanak a boltok legálisan. Persze „feketén” eddig is árultak, néha merő hanyagságból, máskor pedig állítólag átcsomagolva,…

Hogy mikor lesz a gyerekből felnőtt? Talán amikor megkapja az első igazán komoly feladatát a szüleitől, amiben önálló döntéseket kell hoznia.

Bármennyire is szeretem a szülőföldem, a napi bevásárláson kívül nyáron valószínűleg csak kerékpározni fogunk a Csallóközben.

Biztos vagyok benne, hogy sokan immár úgy tekintenek Rá, mint egy vén aggastyánra, akinek ezer baja volt, és akinek megváltást jelentett a halál: nem szenved tovább.

Valóban szemet gyönyörködtető a sárguló határ, bár nagyon sokan panaszkodnak a repce allergiát kiváltó tüneteire.