Arra emlékszem, hogy egyszer kérdezés nélkül elmentem a haverokkal, a szüleim pedig égre-földre kerestek. Azt hitték, elraboltak vagy beleestem valamelyik árokba...
Az emberfia javarészt a bajban keresi a békét, a békében szívesen „háborúzik”. Tulajdonképpen mindegy is neki, hogy kivel, és letudja azzal a mondattal, hogy rohanó világunkban farkastörvények uralkodnak: vagy te eszel, vagy téged esznek…
Néha idegesítő a sorban állás, órákig is eltarthat. A posta előtt például. Szinte minden alkalommal hosszú sor kígyózik, olykor pedig visszafordul a Bacsák utcára.
Megtanultunk kezet mosni, időzóna szerint üzletbe járni és távolságot tartani. Voltak, akiben „egy világ dőlt össze”, nem tudta törleszteni a kölcsönét a bankkal szemben, vagy a lízingelt autónak intett búcsút.
Szó volt róla a napokban, hogy nyissák meg a templomokat, hisz’ ha a pék csak a kamerán keresztül mutogatná az éhes embereknek a kenyeret, attól még nem laknánk jól...
Talán mindenkivel megesett már, hogy kicsit tovább tartott a várakozás a sorompónál, ilyenkor felvetődik a kérdés, miért? Miért van csukva a sorompó, ha a vonat még sehol?