Roberto

De tudtak ezek a nimfapapagájok rikácsolni! – a rikácsolásnál már csak a csípésük volt kellemetlenebb.

Elvileg újév napján szintén nem szabad mosni, másodikára annyi ruha lenne itt, mint a rohadalom.

„Édesapám szintén újságíró volt, majd tanár, a bátyám pedig tanár lett, egyáltalán nem áll messze tőle a sport, sőt!”

Ma már városi művelődési központnak hívjuk, viszont eredetileg nem, vagy nemcsak a városnak, hanem az egész járásnak szánták.

Amikor szenteste csak nappalos vagy, az főnyeremény, hiszen estére csak hazajutsz valahogy.

A kultúrház, nekem a nagyi vágottborsó levese, nagyapám Lóri nevezetű papagája, a mindig kolbász illatú „spájz”, ahová óriási láncok által bújt el a színpad...

Volt olyan meccs, ahová disznóölésről „szökött el”.

A kérdés így karácsony előtt úgy vélem, kényes határokat feszeget, vagy már réges-rég túl is nyúlt azon a bizonyos határon?

A kedves Mikulás, aki titokban, az éj leple alatt besurran – ráadásul a kéményen keresztül –, s teszi mindezt évszázadok óta.

Sejtem, hogy páran majd félreértik, amiről valójában írni szeretnék, de vállalom.