Sipos Janka

Alapvetően nem vagyok az a típus, aki a múltban él, pláne nem az, aki gyakran töpreng, hogy mi lett volna, ha... De azért az ember harminc fölött már nem lehet teljesen immunis a visszaemlékezésre.

Az eredeti olyan jó, hogy még az én mellette jelentősen eltörpülő átiratom is csak élvezhető lesz a számotokra! Legalábbis, remélem.

Vannak azok a versek, amelyeket lehetetlen kikerülni. Ezúttal egy ilyen költemény és szerzője előtt tisztelgünk: elkészítettük József Attila Születésnapomra című remekének átiratát!

A tudósok semmi jóval nem kecsegtetnek bennünket. E havi verseinket a klímaváltozás témaköre inspirálta.

Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Valamiképp ezt igyekeztem megragadni a következő pár sorban.

A tinédzserkori útkeresés gyötrelmeitől kezdve, a szülői szerep gyakorlásáig, számos útvesztőn át juthatunk el a valódi önelfogadásig. Az összefüggések mélyebb megértésében akár a napló- vagy versírás is segítő eszköz lehet.

A következő vers talán jobban vonatkoztatható azokra a fajta függőségekre, amelyekre általában is mind függőségként gondolunk, mégis, azt hiszem, egyetemesen is kirajzolja ezt a mintát.

Örkény egypercesei a magyar irodalom gyöngyszemei. Ezért is volt érdemes és izgalmas számomra egy ilyesfajta szöveg megalkotása és csiszolgatása.

A júliusi KöltőToll rovatban, tőlünk szokatlan módon, nem verseket, hanem két rövid novellát, egypercest olvashattok.

Próbáljuk valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk, hogy ennek az a legjobb módja, ha veszünk még valamit.