Sipos Janka

Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Jöhetnek a szakítós számok, a szomorú versek … Itt is van mindjárt kettő!

Amikor felmerült, hogy a következő verseinket egy állat ihlesse, tulajdonképpen nem is kellett gondolkodnom azon, hogy melyiket is válasszam.

Az állatvilág képviselői ihlették aktuális verseinket. A hangvétel ezúttal komolyabbra sikerült, próbáltuk választott „totemállataink“ tulajdonságait művészi szempontból megközelíteni.

Felelevenedtek bennem a korábbi élmények, a jellegzetes fesztiválhangulat, na meg az ilyesfajta rendezvényeken szinte törvényszerűen felbukkanó embertípusok. Remélem, jót szórakoztok majd ezeken a sorokon!

Egy fesztivál a felszabadultság ünnepe, szóval ezt a hangulatot igyekeztünk megörökíteni aktuális költeményeinkkel.

Amiben talán mind egyet tudunk érteni, az az, hogy a tanár az iskola lelke. Nekik szól az alábbi pár sor.

Legyen a júniusi Költőtoll tisztelgés a tanítók előtt – mi ezt a két verset nyújtjuk át nekik, a képzeletbeli piros szegfű helyett.

Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Aki hasonló cipőben jár, tudja, miről beszélek.

Fogadjátok szeretettel a legkisebbeknek szánt sorainkat, esetleg olvassátok el nekik e verseket lefekvés előtt! 

Nem is olyan  könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni.