Sipos Janka

Legújabb epizódunk költeményeit egy-egy olyan, popkultúrához tartozó alkotás ihlette, amelyet egészen bizonyosan mindenki ismer.

Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna. Ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni.

Rovatunkban ezúttal gondolatban - versben melegebb éghajlatra utazunk, hogy elmúlt nyaralásaink emlékénél sütkérezzünk egy kicsit.

A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól.

Lássuk, hogyan értékeljük a közösségi oldalak befolyását, azok minden szépségével és csúfságával együtt!

December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni.

Rovatunk legújabb verse erről a városról, ehhez a városhoz szól, és mindenkihez, akiben benne lakik.

A magyar főváros mindkettőnk számára fontos fordulópontot, időszakos lakhelyet, a nagy álmok beteljesülésének földrajzi helyét jelenti.

Eljött az ősz, annak is az a része, amikor az ember kénytelen bekuckózni, hiszen kinn szürkeség, köd és eső... Bevallom őszintén, a színes levelek és vigyorgó töklámpások ellenére sem ez az én évszakom. Lehangol a hideg, a félhomály, a…