Vers

Az alábbi verset gyermekkorom édes emlékű, kalandokkal és gondtalansággal teli nyarai ihlették.

Ezúton is köszönjük az egész éves, megtisztelő figyelmet – ígérjük, hogy 2025-ben újabb, gondolatébresztésre sarkalló témákkal térünk vissza.

Tekács Ervin év végi összefoglalója, amiben van jó és rossz egyaránt.

József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.

Az eredeti olyan jó, hogy még az én mellette jelentősen eltörpülő átiratom is csak élvezhető lesz a számotokra! Legalábbis, remélem.

Vannak azok a versek, amelyeket lehetetlen kikerülni. Ezúttal egy ilyen költemény és szerzője előtt tisztelgünk: elkészítettük József Attila Születésnapomra című remekének átiratát!

Az alábbi verset az utóbbi évek extrém időjárása, konkrétan a szeptemberi dunai áradás ihlette.

Most látszik a legélesebben, hogy a klímaváltozással nem pusztán ijesztgetnek bennünket, hanem az igenis belenyúl a mindennapjainkba. Ezért – sajnos – nem is lehetne aktuálisabb a vers.

A tudósok semmi jóval nem kecsegtetnek bennünket. E havi verseinket a klímaváltozás témaköre inspirálta.

Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Valamiképp ezt igyekeztem megragadni a következő pár sorban.