Vers

A környezetszennyezést korunk egyik óriási kihívásának tartom – a fogyasztói társadalom ugyanis lassan önnön szemetébe fullad bele.

Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát.

Amikor Kerivel a közelgő január kapcsán úgy döntöttünk, a fogadalmak témáját választjuk a következő Költőtoll epizódhoz, az utolsó pillanatban kicsit csavartam a dolgon.

Jómagam is tettem már ilyenkor fogadalmat, de nem igazán sikerült betartani – az alábbi szösszenetben pedig jól kinevetem ezeket a mikro-kudarcokat.

A 2022-es első epizódunkban ismét nem vettük túl komolyan magunkat, a téma pedig nem is lehetne aktuálisabb.

Egy nyári, kocsmakertben ülős, tervezgetős brainstorming alkalmával merült fel először Keri meg köztem, hogy arról is kéne majd verset írni, hogy milyen nőnek lenni.

Milyenek is vagyunk mi, nők? Nyilván ezerfélék, ezerféle élethelyzetben. Mégis vannak olyan közös tapasztalatok, melyek sokunknak ismerősnek tetszhetnek.

Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett, oldjuk a feszültséget, engedjük kicsit lazábbra a gyeplőt, engedjük be a humort.

A novemberi Költőtoll közös témája a szonett, mint a szerelmes költemények egyik legszebb, legéteribb műfaja.