„A lényeg, hogy odaadással érezzék és vallják: mi vagyunk a DAC! Nekem az is DAC-szurkoló, aki ma jön élete első mérkőzésére.”

„Gyere vissza „Csillag” – mondogatták. Így hívnak mind a mai napig a faluban.”

„Kritizáltam, ha valaki csúfította a magyar nyelvet és elhatárolódtam a vulgarizmustól. Legyen az a stadionban, vagy éppen a közönségi oldalakon.”

A bérletet is a sor szélére kérték, hogy ha felpattannak a székből, legyen helyük ünnepelni a góloknál.

„Manapság, aki nem is jár meccsre, azt is büszkeséggel tölti el, hogy az én városomban, Dunaszerdahelyen van ez a csapat.”

A futball csak 1910 után honosodott meg a városban, de rendes pálya még nem volt, ahol rúghatták volna a bőrt.

Rebi számára a DAC-stadion mondhatni a második otthona lett, gyűjti a műsorfüzeteket, szeret fotózni.

Fociban inkább a szlovák ligára fókuszál, ő az egyetlen magyar szerkesztő a TakUrčitee internetes magazinban.

Gyermekkori álma volt, hogy egyszer majd sportriporter, sportújságíró legyen.

Roberto DAC-szurkolókat bemutató sorozatában Bartakovics Bálintot kérdezte.