Az emberfia javarészt a bajban keresi a békét, a békében szívesen „háborúzik”. Tulajdonképpen mindegy is neki, hogy kivel, és letudja azzal a mondattal, hogy rohanó világunkban farkastörvények uralkodnak: vagy te eszel, vagy téged esznek…
Gyerekkori emlékeim közt kutatva nem találok olyan esztendőt, amikor „végiglocsoltam” volna a várost. Javarészt szűk családi körben mozogtam, nagyritkán egy-két szomszédasszonyhoz ha átnéztem a klasszikus versikémmel: „Kiskertben jártam,…”…
Volt egy jó cimborája, a Rudika, aki mindent el tudott intézni, lelkiismeret-furdalás nélkül neki tudott állni bárkinek, megvolt a szókincse hozzá... Rudika nemrég távozott el, legyen neki könnyű a föld.
A kezdetekben a szülők által került kapcsolatba a DAC-cal, még a régi fatribünös stadionban, aztán a haverokkal jártak. Amíg lehetett, hátulról beugortak, a 2 koronából meg kellett úszni a belépőt, hogy jusson még pattogatott kukoricára is.…
Néha idegesítő a sorban állás, órákig is eltarthat. A posta előtt például. Szinte minden alkalommal hosszú sor kígyózik, olykor pedig visszafordul a Bacsák utcára.