1938-ban járunk Dunaszerdahelyen, egy korabeli térképet követve utazunk a városban.

Roberto jegyzete a szombati DAC–Aranyosmarót (2:0) mérkőzés kapcsán.

Ha létezik apa-lánya szurkolói életstílus, akkor kioszthatjuk az aranypálmát mai vendégeinknek, Józsefnek és lányának, Rebekának, akik rendszeresen együtt járnak DAC-meccsre.

Megtanultunk kezet mosni, időzóna szerint üzletbe járni és távolságot tartani. Voltak, akiben „egy világ dőlt össze”, nem tudta törleszteni a kölcsönét a bankkal szemben, vagy a lízingelt autónak intett búcsút.

Nem sikerült szombaton felülkerekednünk az örök riválisunkon, 3:1-re kikaptunk a Slovan otthonában.

DAC-szurkolókat bemutató sorozatunkban Lacival beszélgettünk, aki elmondta, a gimi udvarát, ahová focizni jártak, piros szalagnak hívták, mert pirosra volt festve a kerítés.

Szó volt róla a napokban, hogy nyissák meg a templomokat, hisz’ ha a pék csak a kamerán keresztül mutogatná az éhes embereknek a kenyeret, attól még nem laknánk jól...

Roberto jegyzete a szombati DAC–Nagymihály (2:1) meccsről, benne egy magyarországi DAC-szurkoló üzenetével.

Sorozatunk eddigi legfiatalabb riportalanya, Erik ragaszkodott hozzá, hogy édesapját is kiemeljük a címben, azt az embert, aki megszerettette vele focit, aki először kivitte őt a zöld gyepre. A srác egyébként nemcsak a lelátón érzi jól…

Talán mindenkivel megesett már, hogy kicsit tovább tartott a várakozás a sorompónál, ilyenkor felvetődik a kérdés, miért? Miért van csukva a sorompó, ha a vonat még sehol?