Egy párkapcsolat dinamikái alkalmat nyitnak arra, hogy a másik személyt teljesen kiismerjük. E kettős érzelmekről fogalmaztam az alábbi verset.

Az élet elválaszthatatlan a haláltól, csakúgy, mint a boldogság a keserűségtől, és az ellenpólusok gyakran egymás tükrében válnak csak igazán láthatóvá, érthetővé, érzékelhetővé.

E havi verseinknek egy olyan témát választottunk, mely tulajdonképpen laza, ám sokféleképp értelmezhető, így termékenyen megmozgatja a fantáziát.

Szeretem a nyarat. Nálam négy évszakból három mindig az lehetne…

Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza.

Lássuk, mi mindent jelent kettőnk számára a legmelegebb, és egyben leginkább várt évszak, ami a végtelen szabadság lehetőségével kecsegtet.

Amikor az ember lánya elkezd verseket írni, három dolog minden bizonnyal jellemző rá.

Elhatároztuk, hogy megidézzük a tinikori zsengék szellemét. Mit mondjak? Nem is olyan könnyű rossz verset írni úgy, hogy azért közben elég jó is legyen.

Gondoltunk egyet, és megidéztük mi is versírói karrierünk hajnalát, és visszautaztunk a saját tinikorunkba.

Az érdekelt, ahogy a háború embertelenségével az emberre hat: ott, ahol a harcok épp folynak, és itt, a viszonylagos biztonságban, miközben ez a két pont vészesen közel van egymáshoz.