Az uborkára és egyéb zöldségekre tartósítószert „kotyvasztottunk”, igen, az volt az ecetes, „dekós” lé, így ismeri mindenki.

Hetvenhat - kedvelem ezt a számot, ugye kitalálják, hogy miért? Gondoltam is: mikor, ha nem most, szóval régóta tartogattam magamban ezt a jegyzetet, ha megengedik itt és most, el is sütném. Miként Szent István örökül hagyta intelmeit…

Gyerekként nem emlékszem széttúrt gyűjtőketrecekre, kiforgatott kukákra, vagy a konténer mellett „felejtett” kukazsákra.

A VMK előtti parkban nemsokára Szerdahely egykori fiával találkozhatunk majd, de mindent a maga idejében...

Apámnak volt egy vicces szokása, saját magának is címzett egy képeslapot. Mi már pár napja otthon voltunk, mire meghozta a postás.

Vajon, ha Tündér Ilona ma is létezne és látná mindezt a fösvénységet, nemtörődömséget és kivagyiságot, marasztalná-e ugyanúgy társnőivel az ifjú legényeket?

McAllisterék még a gyereküket is otthon hagyták, de szerencsére Kevinnek kutyabaja se lett, csak a betörők reszkethettek.

Persze kinek mi a retró, ugye? Nekem a nagyi hajtoványa, a Fő utcai Tejbár kakaója, műanyag pohárból, lángossal.

Amíg arról folyik a vita, mikor lesz vége a covid-hisztériának, az élelmiszerárak szép lassan az egekbe kúsztak...

Az élet egyik nagy kérdése, hogy kell-e minden nap fürdetni a gyereket?