NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL, FOTÓ: SZERZŐ Reggel az első utam a vízforralóhoz vezetett. Szokás szerint két bögrébe készítettem kávét, majd kiültünk a verandára. A gyümölcsfák lombjai között bekandikáltak a reggeli nap első sugarai, és a…

Péter-Pál napja hagyományosan az aratás kezdetét jelentette minden évben. Ezen a napon szentelték meg az aratóeszközöket is.

Spartakiád – a pártállami időkben nagy tömegek részvételével rendezett látványos sportünnepség.

Nem azt vettük meg, ami tetszett, hanem amit árultak. Viszont az élelmiszerek ízletesebbek voltak, a bútor valódi fából készült, a cipő pedig szinte elnyűhetetlen anyagból.

A rózsa virágzása valahogy az állandóságot jelenti, talán kevesen tudják, nem véletlenül kapta a „szever” 1-es lakótelep a virágok királynőjéről a nevét.

Az idősebbek bizonyára szívesen emlékeznek a régi Partizán - éttermi szalontüdőre, aminek a Csallóközben csak kevés helyen tudták meglelni a párját…

Az ötvenes évek végén elkezdődött a nagy építkezési bumm, ami később teljesen átrajzolta a város arculatát. Ekkor készült a víztorony is, nem messze a vasútállomás mögötti „kistestvérétől”.

Az év ezen szakasza immár konstans módon harc az elemekkel, a folyók vízszintje megemelkedik, a Csallóközt keresztül-kasul behálózó csatornarendszerek is bőségesen telítődnek vízzel.

Tessék például körülnézni a Vámbéry téren, az egykori félkészárú, cipőbolt, drogéria, tejcsarnok, mind üresen állnak.

A mostani emlékművet elesett katonák jelképes síremlékei ölelik körbe, rajtuk nevek, azok nevei, akik sosem tértek haza.