Tudták például merre van Dunaszerdahelyen a Szent János dűlő? Nos arra, ahol a mai Szent János negyed is, nem véletlenül hívják így ugyanis.

A világjárvány miatt ahogy tavaly, 2021-ben sem tartották meg sem a sikabonyi, sem pedig a dunaszerdahelyi búcsút.

Eddig zárva volt szinte minden, most, hogy kinyithattak a boltok, bezáratnánk, hogy azon morogjunk, nincsenek nyitva...

Arra emlékszem, hogy egyszer kérdezés nélkül elmentem a haverokkal, a szüleim pedig égre-földre kerestek. Azt hitték, elraboltak vagy beleestem valamelyik árokba...

Az emberfia javarészt a bajban keresi a békét, a békében szívesen „háborúzik”. Tulajdonképpen mindegy is neki, hogy kivel, és letudja azzal a mondattal, hogy rohanó világunkban farkastörvények uralkodnak: vagy te eszel, vagy téged esznek…

Roberto ebben a jegyzetben több dologgal is foglalkozik: úgy, mint a közbiztonság, bevásárlási szokások, illetve a napokban folyó lomtalanítási akció.

Néha idegesítő a sorban állás, órákig is eltarthat. A posta előtt például. Szinte minden alkalommal hosszú sor kígyózik, olykor pedig visszafordul a Bacsák utcára.

1938-ban járunk Dunaszerdahelyen, egy korabeli térképet követve utazunk a városban.

Megtanultunk kezet mosni, időzóna szerint üzletbe járni és távolságot tartani. Voltak, akiben „egy világ dőlt össze”, nem tudta törleszteni a kölcsönét a bankkal szemben, vagy a lízingelt autónak intett búcsút.

Szó volt róla a napokban, hogy nyissák meg a templomokat, hisz’ ha a pék csak a kamerán keresztül mutogatná az éhes embereknek a kenyeret, attól még nem laknánk jól...