Minden évben ilyentájt, amikor hűvösebbre fordul az idő, az egerek „közelebb jönnek” a hajlékunkhoz, megjelennek a munkahelyeken, sőt akár a bevásárlóközpontokban is.

Hallani, ahogy kopognak rajtuk az apró cseppek, a ködnek egészen más hangja van, mint az esőnek.

Itt lenne az alkalom, gyújtsuk meg ismét együtt a gyertyákat, mécseseket...

 Egy ideje hallani bizonyos hangokat a városban, pusmognak ezt-azt, szószátyár módon, hogy bezár a Kulacs.

Pár órára elfelejtem a világ minden baját, csak én leszek, az út meg a „keresztjeim”.

Szia október! Szeptember végén még „nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de októberben már „itt van az ősz, itt van újra!” – oly’ sokszor toldozgattam már Petőfi verseivel a jegyzeteim, hogy ettől most eltekintenék. Az ősz minden évben…

Sokan morognak a posta előtti szemaforra, merthogy visszafogja az amúgy is összefüggő kocsisort. Hát én pl. a kultúrházhoz is tennék...

Most ez is összejött a családdal – nem nagy dicsőség, gondolhatják egyesek, biztosan jól fogyott a „zseton” is?!

Roberto jegyzete a Németország–Magyarország és Magyarország–Olaszország meccsekről.

Amióta az eszemet tudom, minden évben volt vásár, kivéve az elmúlt két esztendőt.