Akkor a szabadság szele sokunkat megrészegített, ma már tudjuk, vér és harc nélkül nincs valódi forradalom...

A változás nem feltétlenül jelent egyet az elmúlással, az iskolaudvar, ahol egykor szánkóztunk, mostanra teljesen megváltozott, de attól az még iskolaudvar maradt.

Minden évben ilyentájt, amikor hűvösebbre fordul az idő, az egerek „közelebb jönnek” a hajlékunkhoz, megjelennek a munkahelyeken, sőt akár a bevásárlóközpontokban is.

Hallani, ahogy kopognak rajtuk az apró cseppek, a ködnek egészen más hangja van, mint az esőnek.

Itt lenne az alkalom, gyújtsuk meg ismét együtt a gyertyákat, mécseseket...

 Egy ideje hallani bizonyos hangokat a városban, pusmognak ezt-azt, szószátyár módon, hogy bezár a Kulacs.

Pár órára elfelejtem a világ minden baját, csak én leszek, az út meg a „keresztjeim”.

Szia október! Szeptember végén még „nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de októberben már „itt van az ősz, itt van újra!” – oly’ sokszor toldozgattam már Petőfi verseivel a jegyzeteim, hogy ettől most eltekintenék. Az ősz minden évben…

Sokan morognak a posta előtti szemaforra, merthogy visszafogja az amúgy is összefüggő kocsisort. Hát én pl. a kultúrházhoz is tennék...

Most ez is összejött a családdal – nem nagy dicsőség, gondolhatják egyesek, biztosan jól fogyott a „zseton” is?!