A dunaszerdahelyi Minit Slovakia gyárigazgatójával és két gyönyörű lányával beszélgetett Roberto.

De tudtak ezek a nimfapapagájok rikácsolni! – a rikácsolásnál már csak a csípésük volt kellemetlenebb.

Elvileg újév napján szintén nem szabad mosni, másodikára annyi ruha lenne itt, mint a rohadalom.

„Édesapám szintén újságíró volt, majd tanár, a bátyám pedig tanár lett, egyáltalán nem áll messze tőle a sport, sőt!”

Ma már városi művelődési központnak hívjuk, viszont eredetileg nem, vagy nemcsak a városnak, hanem az egész járásnak szánták.

Amikor szenteste csak nappalos vagy, az főnyeremény, hiszen estére csak hazajutsz valahogy.

A kultúrház, nekem a nagyi vágottborsó levese, nagyapám Lóri nevezetű papagája, a mindig kolbász illatú „spájz”, ahová óriási láncok által bújt el a színpad...

Volt olyan meccs, ahová disznóölésről „szökött el”.

Roberto jegyzete a DAC–Rózsahegy (1:0) mérkőzésről.

„Akkor is, most is vérbeli drukker voltam, annak idején fociztam is Vásárúton, aztán megsérült a térdem és abba kellett hagynom.”