Az ötvenes évek végén elkezdődött a nagy építkezési bumm, ami később teljesen átrajzolta a város arculatát. Ekkor készült a víztorony is, nem messze a vasútállomás mögötti „kistestvérétől”.

Ha Szerdahelyre jön, megáll a St. Patrickban, ez a törzshelye. Még a Covid-lezárás alatt is képes volt eljönni ide DAC-meccset nézni, amíg lehetett persze.

Az év ezen szakasza immár konstans módon harc az elemekkel, a folyók vízszintje megemelkedik, a Csallóközt keresztül-kasul behálózó csatornarendszerek is bőségesen telítődnek vízzel.

Roberto jegyzete a DAC–Nagyszombat (2:0) rangadóról.

Erdélyben született, majd Dunaszerdahelyen lelt második otthonra, vagy ahogy ő fogalmazott „addig jó, míg az embernek van egy itthona, meg egy otthona, tehát van mindig hova hazamenni”.

Tessék például körülnézni a Vámbéry téren, az egykori félkészárú, cipőbolt, drogéria, tejcsarnok, mind üresen állnak.

Roberto a szombati Trencsén–DAC (1:1) mérkőzésről írt jegyzete.

A DAC fotósa, a fiatalabb Ernő azt mesélte, gólnál, helyzeteknél vagy a téves bírói ítéleteknél félre kell tennie az emóciókat, mert ha azok kerülnének előtérbe, nem lenne jó a fotó.

A mostani emlékművet elesett katonák jelképes síremlékei ölelik körbe, rajtuk nevek, azok nevei, akik sosem tértek haza.

Roberto jegyzete a DAC vasárnapi Slovan elleni meccséről.