Roberto ebben a jegyzetben több dologgal is foglalkozik: úgy, mint a közbiztonság, bevásárlási szokások, illetve a napokban folyó lomtalanítási akció.

A kezdetekben a szülők által került kapcsolatba a DAC-cal, még a régi fatribünös stadionban, aztán a haverokkal jártak. Amíg lehetett, hátulról beugortak, a 2 koronából meg kellett úszni a belépőt, hogy jusson még pattogatott kukoricára is.…

Néha idegesítő a sorban állás, órákig is eltarthat. A posta előtt például. Szinte minden alkalommal hosszú sor kígyózik, olykor pedig visszafordul a Bacsák utcára.

Roberto jegyzete a vasárnapi Nagyszombat–DAC (3:2) mérkőzésről.

Talán nem mindenki tudja, de Szilvia egykor aktív játékos volt, s ha módja van rá, mind a mai napig „labdába rúg”.

1938-ban járunk Dunaszerdahelyen, egy korabeli térképet követve utazunk a városban.

Roberto jegyzete a szombati DAC–Aranyosmarót (2:0) mérkőzés kapcsán.

Ha létezik apa-lánya szurkolói életstílus, akkor kioszthatjuk az aranypálmát mai vendégeinknek, Józsefnek és lányának, Rebekának, akik rendszeresen együtt járnak DAC-meccsre.

Megtanultunk kezet mosni, időzóna szerint üzletbe járni és távolságot tartani. Voltak, akiben „egy világ dőlt össze”, nem tudta törleszteni a kölcsönét a bankkal szemben, vagy a lízingelt autónak intett búcsút.

Nem sikerült szombaton felülkerekednünk az örök riválisunkon, 3:1-re kikaptunk a Slovan otthonában.