Ilyen előkelő helyen még sosem vártuk a folytatást.

Álomszerű kezdés a második félidőben...

Nem alkuszom, de most már jöjjön maga a mérkőzés.

Én is csak ember vagyok.

De ha többet bírsz, megjelenik a medve és megkerget!

A hazaiak kapusa fog, mint a fekete festék a fehér pólón.

De ahogy közeledett a vége, éreztem a „végzetem”.

Mintha csak tegnap történt volna...

Ez is a mi csapatunk, ezt is szeretni kell!

Figyelj csak ide, te ódon kapu.